(Az elõadás hangfelvétele)

SZEMÉLYEK:

1. Professzor: Samu János XXXIII. vegyész

2. Professzor: Keszei Ernõ XXIX. vegyész

3. Professzor: Kotschy András XIII. vegyész

4. Professzor: Farkas Ödön XVI. vegyész

Altiszt: May Zoltán IV. vegyész

Pancser Etelka: Dubrovay Zsófia III. vegyész

Kocsonya Malvin: Hornyik Katalin III. kémia-prog. mat.

Könyök Ödön: Tompa Károly IV. vegyész

Gálickõ László: Divéki Zoltán VI. biológus

Kórus: Bián Tünde II. vegyész

Ferenczi Alpár II. fizika-környezettan

Gaál Zsófia Anna IV. biológia-kémia

Gyenes Tamás IV. kémia-fizika

Gyõry Zsuzsanna IV. fizikus

Huri Arnold III. vegyész

Kriston Ákos V. mérnök-fizikus

Orgoványi Judit IV. vegyész

Láng Bernadett I. kémia

Mohácsi Zsolt V. vegyész

Molnár Ildikó IV. vegyész

Mucsi Zoltán V. vegyész

Nyúl Katalin IV. geológus

Oláh Péter III. vegyész

A zongoránál: Szakács Zoltán VI. vegyész

Producer: Tompa Károly IV. vegyész

Az immár „klasszikussá" nemesedett Vegyészopera elsõ elõadása 1948-ban volt Mikulás-est keretében. Ezután 1949-ben, majd a 60-as évek elsõ feléig kb. 8 elõadásról tudunk kibõvített, módosított szövegkönyvekkel. Kezdetben az opera elsõ felvonása a szerves szintetikus laborban játszódott. A késõbbi változatok alapja az eredeti második felvonás, a szigorlat lett. Hosszabb szünet után 1984-ben és 85-ben újították fel az ELTE TTK vegyészei a mûvet, elõbb 3-3, majd 4-4 szereplõs variánsként, azután 88-ban ismét, részben megváltozott szereplõgárdával. Az utolsó elõadás óta eltelt 10 év, a hallgatók azóta teljesen kicserélõdtek, ezért is tûnt aktuálisnak e remekmûvet újra mûsorra tûzni. Most, 1999-ben is csupán a klasszikus Vegyészopera elõadására vállalkoztunk. Állítólag a Vegyészoperának új, teljesen átdolgozott változatát a Mûegyetem vegyészei mostanában évente elõadják. Az azonban nem igaz, amit némely mûegyetemisták terjesztenek, hogy az operát a BME hallgatói írták volna. A Vegyészoperát ugyanis az ELTE TTK hallgatói írták és adták elõ elõször.

Sajnos még nem sikerült a régi elõadások teljes történetét felderíteni, de egykori szereplõk emlékei alapján így is érdekes - messze nem teljes - névsor állt össze. Csak a példa kedvéért néhány régi szereplõ, közremûködõ:

Professzor szerepben: Kõrös Endre (akadémikus, ELTE)
Berecz Endre (ny. egyetemi tanár, ME)
Gárdos György
Holderith József (ny. docens, ELTE)

Gálickõ: Libor Oszkár (ny. egyetemi tanár ELTE)
Ruff Imre † (egyetemi tanár, ELTE)

Egyéb szerepekben: Szekér Gyula (OMFB)
Dévényi Tibor
Székely Tamás (tudományos tanácsadó, MTA KKKI)
Csiszér Éva (Fémipari Kutató)
Fraknói Veronika (Kõrös Endréné)
Turi Mária (Beke Gyuláné)

Zenei munkatársként: Révész András
Török Annamária (MRT)
Juhász Jenõ † (egyetemi adjunktus, ELTE)

Több lelkes hallgató, szereplõ már 85-ben is, és azóta többször is felvetette: modernizálni kellene a vegyészoperát, esetleg egy új, pop-rock jellegût írni. Egyszer talán ennek is eljön az ideje. De ez a mû olyan nemes hagyományokkal bír, hogy se szívünk, se merszünk nem volt komolyabban hozzányúlni. Ez úgy szép, kedves és avítt, de élvezhetõ és stílusos, ahogy van. Reméljük, ezt ma is sikerül igazolni!

Jó szórakozást kívánunk mindenkinek:

A Szervezõk

CSAK OKTATÓKNAK!

1. szín: Négy arcátlan hallgató felkészületlenül merészel szigorlatra járulni a Professzori Kar elé. A legarcátlanabb Gálickõ, aki pedig a legkevesebbet tanulta.

2. szín: Megérkezik a Professzori Kar, a hallgatókat bátorítva elfoglalja helyét. Pancser Etelka kapkodó tájékozatlanságot mutató kezdés után egy kis jelest kap.

3. szín: Az elegáns Könyök divatbemutatóját a Professzori Kar a nagy tudás bizonyítékának tekinti. Tévedésüket felismerve a nulla tudású Könyököt egyessel engedik el a színrõl.

4. szín: A kihívóan kokettáló Malvinka „véletlenül" jó kérdést kap másodszorra, és a Professzorok elismerõ pillantásától kisérve jelest kap.

5. szín: Az arcátlanul magabiztos Gálickõ tücsköt-bogarat összehordva felel, de kettesért könyörög. A megértõ bizottság tanítgatja kicsit, miközben fölényesen magas szintû szakmai tudását is megcsillogtatja. Jólelkûen kihúznak belõle egy igen gyenge kettest.

6. szín: Mindennel dacoló tudatlan hallgatók diplomát kapnak. Ezzel az operának is vége.
 

CSAK HALLGATÓKNAK!

1. szín: Négy szerencsétlen hallgató, aki kívülrõl tudja az egész tananyagot, szigorlatra érkezik egy undok bizottsághoz. Mindenki reszket a félelemtõl, csak a bátor Gálickõ reménykedik.

2. szín: Bevonul a szigorú vizsgabizottság és fenyegetõzve elfoglalja a helyét. Kezdetben nem méltányolják Pancser Etelka talpraesett válaszait, de késõbb kitûnõvel jutalmazzák elsöprõ tudását.

3. szín: Az elõírásoknak megfelelõen felöltözött Könyök Ödönt ellenszenvvel fogadják. A Professzorok olyan kérdéseket tesznek fel, amelyekre a tudomány sem ismeri a választ.

4. szín: Malvinka kedvesen válaszolgat a professzoroknak, akik kocsányon ülõ szemekkel bámulják többször differenciálható felületeit. Zavartan adják meg a jól megérdemelt kitûnõt.

5. szín: Gálickõ szimpatikusan, szerényen, de határozottan megválaszolja a legtöbb kérdést, mégsem akarják átengedni. A bizottság közben csúnyán kioktatja, pedig látszik, hogy õk sem nagyon értenek a szakmájukhoz. Végül mégis kénytelenek elismerni Gálickõ tudását, de csak kettest adnak.

6.szín: Mindenki megkapja a jól megérdemelt diplomát. Ezzel aztán vége is a játéknak.
 
 
 

SZÖVEGKÖNYV

Írták:

Beethoven Fogarasi Lellei Strauss

Berecz Gárdos Libor Verdi

Bihari Huszka Offenbach Vétek

Bizet Kadosa Pátzay Wagner

Donizetti Körös Rossini Wieland

Fraknói Lehár Schubert et al….
 
 

ELÕJÁTÉK

SZÓLÓ: Róla szól a dal, akit elsõs korban már Dallam: (Karai: Amerikai munkásdalok)
A laborfõnök önkénye sújt,
Kit a Csendes-tanszék, s a menzakoszt sem vár,
Zéhán görnyed vagy digerre tanul.

(Közben a többi hallgató is bevonul)

KÓRUS: Rólunk szól a dal, kiknek teste meggyötört,
A padtól sajog hátsó felünk,
És a lombikból öntve nitrálósavat
Xantoproteines mindkét kezünk.

Hallgassátok velünk,
Hogy mi mindenen ment át
Könyök és Pancser, no meg a kis Kocsonya,
Végül Gáliczkõ, a lusta diák.

És kóborolhatsz folyosókon sok helyütt,
A vizsgázókba belebotlasz mindenütt.
Nem találod helyedet e szép napon,
Ki levizsgázott, hasát sütteti a napon.

Pedálgép, ki megtalálja helyét,
Pedálgép, ki mindig szemfüles.
Pedálgép? Csak meg ne nézd a fejét,
Mert jó dagadtra nõtt kobakja belül üres.

Vannak köztünk, sajnos, túlbuzgó tagok,
Kik pedálozva növelik az átlagot,
És bólogatnak a tanár szavaira,
Bár azt se' tudják, mirõl folyik épp a duma.

Pedálgép…
 
 

NYITÁNY(Mozart: Szöktetés a szerájból)

A nyitány alatt az üres színre (szigorlati terem) egyenkint szállingóznak be a kórus tagjai.

ALTISZT: A tisztelt professzor urak (Mozart: Don Giovanni, táncjelenet)
Értesítik mindnyájukat,
Hogy ma vegyész szigorlatot,
S avatást tartanak.
Ez alkalomból Önöket,
Az egész házanépüket
Vendégül látják szívesen,
Mert Õk nagylelkûek.
Ajtó és ablak nyitva áll,
Fáradjanak be rajta már,
Mert szemükre s fülükre itt
Sok édes öröm vár.

KÓRUS: Itt ma szigorlatoztat a professzori kar, (Verdi: Trubadúr, Cigánykórus)
Négy hõs vegyész kollégánk ma vizsgázni akar.
Itt, ma, vizsgázni akar.

CSAK A LÁNYOK: Ki az ki itt most közelgni látszik?

CSAK A FIÚK: Egy szép vegyészleány! Át is megy õ talán...

PANCSER: (Kezét tördelve belép):
Ne félj, ne félj bolond szívem, (Lehár: Mosoly országa)
Úgy is tudom már,
Hogy itt engem ma elhúznak,
Rám a bukás vár.

KÓRUS: Ne félj, ne félj, vegyészleány,
Nem lesz semmi baj,
Rájuk nevetsz, s elolvadnak
Õk is, mint a vaj.

KÖNYÖK: Hogyha az ember itt vizsgázni óhajt, (Mozart: Figaro házassága)
Félre a gondot és félre a sóhajt.
Míg õk beszélnek én bólintgatok.
Hadd lássák a profok, mindent tudok.
Csak nagyon félénk, csendes vagyok.

KÓRUS: ||: Így tett le a könyök sok szigorlatot.
Míg a többi felelt, õ bólintgatott.
Ez a siker titka, nem kell sok beszéd.
Csak okosan hallgassál és ez elég. :||

KOCSONYA: (Remegve belép):
Eljött hát a vizsganap, (Kadosa: Májusi köszöntõ)
Könnyhullás és gyász köszöntse,
Zeng és dalol az élet,
Én meg remegek, félek,
Tudom-e jól a fizkémet.

KÓRUS: Mitõl félsz kis Kocsonya,
Hisz te vagy a nagy koponya!
Zeng és dalol az élet,
Nem kell remegned, félned,
Hisz tudod te a fizkémet.

GÁLICZKÕ: (Beront a színre):
Engem nem érhet el ma semmi vész, (Bizet: Carmen, Torreádordal)
Mert fejemben van az egész,
Két napig tanultam kémiát,
Mindent tudok tehát:
Csak az elsõ 40, s az utolsó
10 oldalt nem néztem át.

KÓRUS: Üdv néked, bátor szigorlatozó!
Bátran állj ki, vár a dobogó!
Tõled bármit kérdezhetnek már,
Te mindent megfelelsz,
Hiszen homlokodról a tudomány
Világító sugár.

ALTISZT: (Futva jön):
Mindjárt jönnek, szûnjön meg a lárma! (Muszorgszkij: Borisz Godunov)
Hogyha belépnek az ünnepi talárba',
A jelöltek mind leborulnak,
És térden állva így rimánkodnak:

KÓRUS: Irgalmat nékünk!!!
 
 

TÁRGYALÁS(Szamárinduló)

A professzorok a zene hangjára a nézõtér felõl ünnepélyesen bevonulnak, fekete talárban és fejfedõvel.

PROFOK: ||: Vizsgabizottság mi vagyunk, (Schubert: Három a kislány, Tschöll papa lányai)
Megjöttünk, itt vagyunk.
Senki sem tudja, hogy mit kérdezzünk,
Még mi sem tudjuk, || ez a bajunk. (1. volta) || ez a mi bajunk. (2. volta) :||

2. PROF.: Végre itt a kéjes óra, (Mozart: Szöktetés a szerájból, Osmin áriája)
Álljon ki a dobogóra,
||: És feleljen Ön, ha tud, Ön ha tud. :||

3. PROF. Ó, be szép lesz, ó, be jó lesz,
Itt ma roppant sok húzás lesz,
Ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha,
Itt ma sokan megbuknak!

PROFOK : Végre itt a kéjes óra…

ALTISZT: Pancser Etelka, Te kezdd el! (Tannhäuser, Felhívás a dalnokversenyen)

1. PROF.: Elsõ kérdésünket hallja, (Bizet: Carmen, Mi is jöttünk felvonulni[kórus])
Erre feleljen Ön, ha tud!
Elsõ kérdésünket hallja:
Mi a Raman-effektus?

PANCSER: ||: Ó, jaj, mit mondjak hát? (Verdi: Traviata)
Csak menjek át! Csak menjek át! :||
Õ volt, ki a tömegvonzás
Törvényét kimondta, és ...

PROFOK: Nem, nem! Nem az volt!

PANCSER: Õ volt, ki a golyót elejtette, s nézte,
Hogyan gurul…..

PROFOK: Az sem volt!

PANCSER: (Rémülten áll.)

KÓRUS: Színképvonal, színképvonal...

PANCSER: Raman egy hindu, fizikus fajta, (Rossini: Sevillai borbély, Figaro magyarázza)
Ki kísérletét egyszer eltolta,
Sok színképvonal jelent meg rajta,
Széles és vastag, sokféle fajta.
A Nobel-díjat ezért megkapta,
Pedig Smekal ezt megálmodta.

KÓRUS: A Nobel-díjat ezért megkapta,
Pedig Smekal ezt megálmodta.

4. PROF: Mondja, hogy megy be (Apu, hogy megy be, az a nagy medve)
A nyers téglaanyag
A Hoffmann körkemencébe?
És ha már bent van, meddig bírja ott ki
Abban a kis szûk fülkében?
És a füstgázok merre kavarognak;
Hol jönnek ki és be?
Mire jó az egész kemence?

S minek építik azt kerekre?
Erre feleljen meg én nékem!
||: Nosza mondja már nahát! :||

PANCSER: Füstgázok sütik és égetik (Verdi: Trubadúr, Azucena áriája)
Pirosra ott a nyers téglákat: jaj nekik!
Közben a kemence csak kering,
Míg a téglák megsülnek mind.
Irtózatos a hõség.
Szörnyûbb csak a pokol lehet,
Égesse ki annak szemét,
Aki ilyeneket kérdez!

KÓRUS: Égesse ki annak szemét,
Aki ilyeneket kérdez!

PANCSER: Füstgázok sütik és égetik
Pirosra ott a nyers téglákat: jaj nekik!
Elveszti az össz' kristályvizét
Az illit és a montmorillonit,
Kaolin, s a bentonit!

3. PROF.: Arra feleljen most, kollegina, (Mozart: Don Giovanni, Pezsgõária)
Hogy milyen anyag a piridin.

PANCSER: A piridin bûzös bázis. (Rossini: A Sevillai borbély, éneklecke)

3. PROF.: Jól van, jól van, roppant köszönöm.

PANCSER: Bûzös bázis a piridin.

3. PROF.: Jól van, jól van, roppant köszönöm.

PANCSER: A piridin illata rossz.

3. PROF.: Ezt már mondta, mondjon mást is!

PANCSER: A piridin szaga nem jó.

3. PROF.: Ezt hallottam, mondjon mást is!

PANCSER: Illata nem jó, szaga bûzös,
Szaga rémes, illata nem jó.

3. PROF.: Ezt már mondta,
Mondjon mást is!
Ezt már mondta,
Mondjon mást is!

PANCSER: Illata nem jó, szaga bûzös,
Szaga rémes, illata nem jó,
Illata nem jó, szaga bûzös,
Szaga rémes, illata nem jó.

PROFOK: (Pancserrel együtt éneklik)
Ezt hallottuk,
Mondjon mást is
Térden állva úgy könyörgünk,
Csak mondjon mást is,
Csak mondjon mást is!
Kitûnõt kap, megígérjük:
Csak mondjon mást is,
Csak mondjon mást is!

PANCSER: Kitûnõt?? Biztosan? Na jó, legyen!

1. PROF.: Hát mibõl akar tulajdonképpen felelni?

PANCSER : Talán a szerves kémia történetébõl.

PROFOK: Halljuk! Halljuk!

PANCSER: 1828-ban kitörött a háború, (Svéd hatos)
Wöhler és a vis vitalis
Összevesztek cudarul.
Ebbõl aztán lett egy roppant zavaros história,
Hiszen ebbõl lett az egész organikus kémia.

KÓRUS: Ebbõl aztán lett egy roppant zavaros história:
Vizeletbõl lett az egész organikus kémia!

1. PROF. Fogas kérdés következik,
Erre feleljen Ön, ha tud!
Hogy jön a benzolgyûrûhöz
A londoni omnibusz?!

PANCSER: Mi sem könnyebb ennél!! (Prózában, majd ének:)
Londoni omnibusz tetején (Éjjel az omnibusz tetején)
Utazott Kekulé,
És álmodott.
Akkor is a benzol képletén,
A hat szén helyzetén
Gondolkozott.
Álmában hat kis majom
Egymás farkát kergette,
S felkiáltott Kekulé meglepetve:
Ím itt a benzol, mit kerestem,
Végre, hogy megleltem
A gyûrûjét.

KÓRUS: Álmában hat kis majom
Egymás farkát kergette,
S felkiáltott Kekulé meglepetve:
Ím itt a benzol, mit kerestem,
Végre, hogy megleltem
A gyûrûjét.

PROFOK: Adjuk meg hát most azt az osztályzatot, (Verdi: Nabucco, kórus)
Melyet e vegyészjelölt ma itt kiérdemelt
||: Melyet e vegyészjelölt kiérdemelt :||
Megkapja a kitûnõt!

KÓRUS: ||: Kitûnõt kapott Etelka! (Glori-glori halleluja)
Kitûnõt kapott Etelka!
Kitûnõt kapott Etelka!
Mert Õ egy nagy Pancser! :||

ALTISZT: Könyök Ödön, te következel ! (Wagner: Tannhäuser)

4. PROF: Mondja, hogy megy be
A nyers téglaanyag
A Hoffmann körkemencébe?
És ha már bent van, meddig bírja ott ki
Abban a kis szûk fülkében?
És a füstgázok merre kavarognak;
Hol jönnek ki és be?
Mire jó az egész kemence?
S minek építik azt kerekre?
Erre feleljen meg én nékem!
||: Nosza mondja már nahát! :||

KÖNYÖK: A Hoffmann féle körkemence (Mozart: Varázsfuvola, Papageno áriája)
Kissé köralakú idom.
Szóval olyan, mint mondjuk
||: Egy egész kis Népstadion. :||
Csak szektorok helyett fülkék vannak ott,
És a téglák, mint emberek,
Jól összezsúfolódva átkozzák a pokoli meleget.
Ennyit tudok és semmi egyebet.

4. PROF: Ez semmi, ez semmi, így nem fog átmenni. (Egy csók és más semmi)
Így nehéz lesz vegyésznek lenni!
Csak rajta, csak rajta,
Kérdezzük meg tõle a kolloidkémiát!

2. PROF.: Ah, mondja kérem szépen, (Mozart: Don Giovanni, Ottavio áriája)
Zengõ szóval, ékes szóval,
Hadd hallom szabatos feleletét:
Hogy a kolloidikában
Melyik a legfontosabb princípium,
princípium, princípium, princípium?

KÖNYÖK: Itt van a felület, fajlagos felület. (Mozart: Don Giovanni, Pezsgõária)
Egyre csak növeled, azt teszed jól.
Aprítod, tördeled, rázod és kevered,
Így lesz a kolloid gél meg a szol.
Ám de ha ebben a felületben
Nincs valamilyen kicsike ion,
Vagy liofil kis gyököcske, bizony,
Akkor a rendszer stabilitása gyenge,
A sorsa koagulálás.
Bármi a közeged, hogyha nincs réteged,
Melyen a részecskéd adszorbeál.
Hiába rázod, nyúzod és húzod,
Rántod és hántod: kiülepedik.
Bölcs aki tudja, hirdeti, mondja,
Hogy az igazság nem vitás:
||: Egy a fõ a kontinuitás. :||

2. PROF: Ha-ha-ha-ha-ha!

1. PROF: Ön búvár most, ki vízben úszik (Mozart: Varázsfuvola, Sarastro áriája)
És keresi, mibõl él a hal?
Oxigént mennyit talál a vízben?
Hogy határozza meg azt gyorsan?
Melyik a legpontosabb metódus?

KÖNYÖK: Megtitrálom az oxigént.

1. PROF.: Elõbb azonban mást is csinál,
Készít mangán-klorid oldatot.
Lúgot ad hozzá, jól összerázza.
Összeönti a vízmintával.
Ekkor mi történik, mondja hát!

KÖNYÖK: ??!

KÓRUS: Halvány rózsaszín, zöld kockás csapadék, (Csön-csön gyûrû)
Ami nékünk itt leválik Erli-lombikunkban.
Szép, szép, jaj de szép, jaj, ki hitte volna,
Összeöntve megváltozik színe azonnyomba'.

3. PROF.: Minékünk azt remélem, megbocsátja, (Jacobi: Sybill)
Ha elbuktatjuk most, Könyök Ödön.
De elõbb kap egy kegyelem kérdést:
A parachorról beszéljen most Ön!

KÖNYÖK: Parachor egy organikus vegyület, (Schubert: Három a kislány)
Melyben vannak különféle elemek.
Ortochorral és a metachorral õ
Általában együtt fordulhat elõ.

3. PROF: Ezt meg kell húzni, menjen a fenébe! (Puccini: Tosca)

PROFOK: Adjuk meg hát most azt az osztályzatot, (Verdi: Nabucco, kórus)
Melyet e vegyészjelölt ma itt kiérdemelt
||: Melyet e vegyészjelölt kiérdemelt :||
Ez bizony elégtelen!

ALTISZT: Kocsonya Malvin, te jössz most. (Wagner: Tannhäuser)

2. PROF.: Mondja, mit mért a laborban? (Verdi: Traviata, "Elhagyjuk, drágám...")

KOCSONYA: Üvegkockát mértem.

2. PROF.: No de mijét mérte?

KOCSONYA: A tömegét mértem.

2. PROF.: Az a módszer, mivel mérte,
Gauss volt, vagy Borda?

KOCSONYA: Nem módszerrel mértem:
Mérleg volt, bár ócska.

2. PROF.: Mi történne, ha a kockát
A Himaláján mérnénk?

KOCSONYA: Ugyanaz, mint itt most:
Dideregnék, fáznék.

2. PROF.: Mi történne, ha esõ esne,
Míg a kockát méri?

KOCSONYA: Van kalucsnim, s ernyõm,
Nem kell attól félni.

2. PROF.: Mi történne, ha a súlyok
Nem volnának rézbõl,
És az üvegkocka
Kiesne kezébõl?

Mi történne, ha nem volna
Gauss módszer, s Borda,
Sõt, nem volna mérleg,
És nem volna kocka?

Nos, kisasszony, nos, kisasszony,
Feleljen hát nékem,
Várom csengõ hangját,
Felpezsdül a vérem.

PROFOK: Nos, kisasszony, nos, kisasszony,
Feleljen hát nékünk,
Várjuk csengõ hangját,
Felpezsdül a vérünk.

KÓRUS: Kocsonyácska, Kocsonyácska,
Felelj meg hát nékik!
Bölcs szavaid õket
Rögtön megigézik.

KOCSONYA: Ha nem volna mérleg, kocka,
Gauss-módszer, s Borda-,
Az életem, kérem,
Csupa öröm volna.!

2. PROF.: Nevetséges, ha-ha-ha, a fiz-kémet nem tudja, (Strauss: Denevér, Ach, wie komisch)
Meg fog bukni, ha-ha-ha,
Meg fog bukni, ha-ha-ha-ha-ha-ha!

PROFOK: Nevetséges, ha-ha-ha, hogy lehet ez, Kocsonya?
||: Ilyen szégyent, ha-ha-ha! :||

4. PROF: Mondja, hogy megy be…

PANCSER: A Hoffmann féle körkemence (Mozart: Varázsfuvola, Papageno áriája)
Kör alakú nagy épület,
Amelyben vannak fülkék,
Amelyek tulajdonképpen nincsenek.
Az ellenáram elve alapján,
Megyen a füstgáz körbehaladván.
A leghidegebb meleget,
A hideg tégla kapja meg.

KÓRUS: Az ellenáram elve alapján,
Megyen a füstgáz körbehaladván.
A leghidegebb meleget,
A hideg tégla kapja meg.

2. PROF.: Hát lássunk talán egy gyakorlatiasabb kérdést!

2. PROF.: Figyelje hát a kérdést kollegina! (Denza: Funiculi-funicula)
Esedezem, esedezem!
Ha összeütközik két molekula,
Szélsebesen, szélsebesen
Számolja ki az ütközés sztérikus
Faktorát, a faktorát,
S ábrázolja rögtön eme függvény
Cosinusát és sinusát!
Ha ezt tudja, kedves Kocsonya,
Bölcsebb Ön, mint Maxwell démona.
Entropié, entrópia, entropié, entrópió!
Nos, számoljon és feleljen, hisz ez izgató.

PROFOK: Ha ezt tudja, kedves Kocsonya,
Bölcsebb Ön, mint Maxwell démona.
Entropié, entrópia, entropié, entrópió!
Nos, számoljon és feleljen, hisz ez izgató.

KOCSONYA: E kérdésre a felelet (Offenbach: Orfeusz az alvilágban)
Egyszerû, hogy nevetek:
Tangens fi-vel beszorzok,
És fejreállva integrálok!
Arcus sinus iksz per kettõ,
Majd levonok pi felet.
Ábrázolva hiperbola,
Melyben van egy kúpszelet.

2. PROF.: Nagyszerû volt, csodálatos koponya!
Rém tehetség, kitûnõt kap Kocsonya.

PROFOK: Kitûnõt kap, kitûnõt kap, kitûnõt kap Kocsonya! (Kocsonya a kánkán zenére táncol)
Kitûnõt kap, kitûnõt kap, kitûnõt kap Kocsonya!

ALTISZT: Gáliczkõ László, Te jössz most. (Wagner: Tannhäuser)

2. PROF.: Várj csak, no várj csak, Gálickõ édes! (Donizetti: Don Pasquale, kettõs)
Szívem most már csak bosszúra éhes.
Agyunkra ment a sok vizsgahalasztás.
Rád itt most rémes büntetés vár!

Hiába hullatod a csalfa könnyeket,
Hiába sóhajtozol, én csak nevetek.
Tûrtem már tõled eddig éppen eleget,
Most minden türelmemnek vége már!

Nem lesznek hiányzások már a laborban,
Idõben jegyzõkönyveid is leadod,
Én néked lógásra módot már nem adok!
Tele van csordulásig a pohár!

Agyunkra ment a sok vizsgahalasztás.
||: Rád itt most rémes büntetés vár! :||

GÁLICZKÕ: Álmodj csak álmodj, szegény tanárom!
Korai még, hogy vesztemet látod.
Öltönyöm szépen kipreparáltam,
S ami csak kell kispuskázom hát.

Hiába szövögeted itt a terveket,
Hiába dúl a lelkedben fergeteg,
Én minden kérdésedre jól megfelelek,
S átmegyek a vizsgán, mint a madár.
Agyadban akármilyen szándék is kavarog,
Akárhogy acsarog belül a haragod
Én csak a jó kis puskám mellett maradok.
Ez ellen vadul hadakozni kár.

Öltönyöm szépen kipreparáltam,
||: S ami csak kell kipuskázom hát. :||

2. PROF.: Miért van kettese laborból?

GÁLICKÕ: A labor füstje már mindent ellepett, (Pancsoló kislány)
S a füzetem felett egy lombik szétrepedt.
És hátra fordulva, íme megpillantom én,
Hogy egy professzor digeráltatni indult el felém.

2. PROF: Jaj, úgy élvezem én a labort!
Ottan annyira szép és jó.
Én csak állok és dirigálok,
És mínusz jegy is adható!

GÁLICKÕ: A fagyáspontmérés, az külön élvezet:
A végén görcsben áll mind a két kezed.
S hogy jó az eredmény, az sajnos csak mese,
Mert újra mérsz, és kijön az elõzõ kétszerese.
Én nem élvezem úgy a labort.
Ottan semmi se' szép se' jó.
„Hogy szûr maga?!" - mást se' hallok!
Itt csak idegbaj kapható.

1. PROF.: Kolléga úrnak van egy sósavoldata, (Erkel: Bánk bán, Bordal)
Amelynek nem ismert koncentrációja.
Mely úton célirányos azt most meghatározni?
S a Winkler-korrekciót is figyelembe venni?

KÓRUS: Gondold s fontold meg azt,
Mit nékik válaszolsz,
Mert amíg tudsz, Te meg nem buksz,
Bátran felelj, tehát, ha tudsz.

PROFOK: Felelj! Felelj!

KÓRUS: Mert amíg tudsz, Te meg nem buksz,
||: Bátran felelj, tehát, ha tudsz. :||

GÁLICZKÕ: Ha sósav az oldatom, könnyû a dolgom.
Sav ez a javából, neve is az.
Veszem a bürettám, s feltöltöm lúggal.
Nullára állítom meniszkuszát.
Cseppenként adom azt,
S ha gondolom, elég:
Leolvasom a fogyást, s veszem felét.

1. PROF.: Hiba van...

2. PROF.: Elvi hiba van, kolléga!

3. PROF.: Hiba van...

KÓRUS: Indikátor-indikátor!

GÁLICZKÕ: A lakmusz ingatag, nem tudni, hol csap át, (Verdi: Rigoletto, La Donna è mobile)
A fenolftaleint bántja a karbonát.
Egy indikátort használjunk mindig:
Para-etoxi-chrisoidint.

KÓRUS: Egy indikátort használunk mindig:
Para-etoxi-chrisoidint.

GÁLICZKÕ: A metil-orange bóraxhoz nem való,
A timolkék pedig gyenge savhoz nem jó.

KÓRUS: Egy indikátort használunk mindig:
Para-etoxi-chrisoidint.

GÁLICZKÕ: A spájzból minden jam szerepel színével,
Málnaként oxidál, s mint grapefruit redukál.

KÓRUS és Egy indikátort használunk mindig:
PROFOK: Para-etoxi-chrisoidint,
Etox-, redox-chrisoidint.

3. PROF.: Én, a komplexek királya (Huszka: János Vitéz, Én a pásztorok királya)
Az elektronzsonglõr
Fordulok most Önhöz, fiam,
Megkérdezem Öntõl:
Kobaltkomplex, oktaéder,
Ez lesz most a téma.
Gerjesztett, vagy degenerált?
Mesélje el ezt nekem, kolléga.

GÁLICZKÕ: Nem tudom.

3. PROF.: Nem? Miért?

GÁLICZKÕ: Boksay sötét termében, (Párizsban szép a nyár)
Szervetlen elõadás,
Csak lesünk az elõadóra,
Rémes e sok kábítás.

Hibridizálódik minden,
Lassan mi magunk is már.
Hiába a sok elektron,
Errõl beszélni is kár.

KÓRUS: Hibridizálódik minden,
Lassan mi magunk is már.
Hiába a sok elektron,
Errõl beszélni is kár. Ollé!

3. PROF.: Hát mit tud kegyelmed a trinitrofenolról? (Rossini: A Sevillai borbély, Rágalomária)
Hogyan állítja elõ,
S a kénsav mire jó?

GÁLICZKÕ: Hiányzott a jegyzetembõl,
Nem felelhetek hát ebbõl.

1. PROF.: Ide figyeljen, akkor hát kegyelmed!
Ha a fenolt megnitrálom,

Rámegy három, rámegy három
Nitrocsoport, ha kivárom.
Rámegy három, rámegy három gyök.

S olyat dörren, mint egy ágyú,
Mint egy ágyú, mint egy ágyú, mint egy ágyú.
S olyat dörren, mint egy ágyú,
Mint egy ágyú, mint egy ágyú.
S olyat dörren, mint egy ágyú,
Mint egy ágyú, bumm, bumm!

És a lombikom tartalma,
Felrepülve, fennragadva,
Mennyezetre felrepülve,
Vakolaton elterülve,
A fejemre lecsöpögött ,oooh!
Mennyezetre felrepülve,
Mindenemet összekente.
||: Egész labort beszennyezve
Asztalomon szétterült. :||
Íme, kísérletem vége:
A robbanás eredménye!

2. PROF.: ||: Felrepülve, fennragadva,
Mennyezetre felrepülve,
A fejemre lecsepegve,
asztalomon szétterült! :||

1. PROF.: És a lombikom tartalma,
Felrepülve, fennragadva,
Mennyezetre felrepülve,
A fejemre lecsepegett,
Ó, mindenemet tönkretette,
A ruhámat összekente,
Egész labort beszennyezte,
||: Egész labort beszennyezte,
Lent padlón elterült! :||
Ott elterült, ott elterült! Ott elterült.

3. PROF.: Ejnye, ejnye, ezt sem tudja? (Ó, te drága Clementina)
Mondja meg hát nékem azt,
Tán a szerves kémiából,
Hogy mi az aminoplaszt.

GÁLICZKÕ: Aminoplaszt, az egy terpén,
Influenza ellen jó.
Lelõhelye Afrikában
Éretlen kókuszdió.

PROFOK: (Levegõ után kapkodnak.) (Chopin: Gyászinduló)

ALTISZT: (Legyezgeti õket.)

PROFOK: Mily balga õ, mily balga õ! (Rossini: Tell Vilmos, nyitány)
E felelet falrengetõ!
Mily balga õ, mily balga õ:
Ez hát falrengetõ!
||: Meg-meg-meg-meg-meg-meg-meg-meg-meg kell
Õtet buktatni! :||
Mily balga õ, mily balga õ…

GÁLICZKÕ: Ó, ha tudnák, mily sokat (Verdi: Traviata, Germont áriája)
Magoltam egy hét alatt,
S most, hogy idekerültem,
Mindent elfelejtettem.

PROFOK: Ez csak üres kifogás, buktassuk meg a pofát!
Megtanulja legalább az organikus kémiát.

GÁLICZKÕ: Ébredjen fel Önökben a lelkiismeret,
Engedjenek át engem, ki annyit szenvedett,
És akkor majd meglátják, ki lesz az elsõ diák!
Majd meglátják, csak engedjenek át!

PROFOK: Elégtelen! Elégtelen!
Hordd el magad!

GÁLICZKÕ: Óh jaj, kirúgtak engemet a szõrös szívû emberek!

3. PROF.: Az utolsó kérdésünket
Hallja meg hát Gáliczkõ!
Hogyha erre jól megfelel,
Átengedjük, és agyõ!

4. PROF.: Mondja hogy megy be…. (A többiek megakadályozzák a kérdezésben.)

3. PROF.: Jól van, még egy új kérdést kap (Megjött már fecskemadár)
Kvantumkémiából;
Nem lesz nehéz válaszolni,
Mégpedig kapásból:

A hexaklór-diszilánról
Meséljen hát nékem,
Kötéseinek fajtáit
Sorolja fel szépen!

Hermitikus, önadjungált
E probléma magva.
Írja fel hát a mátrixát,
S ne hagyja itt abba!

Eredményét vizsgálja meg
Surján integrállal;
Nyilvánvaló, hogy mi jön ki,
Ha kész a számítással.

PROFOK: Eredményét vizsgálja meg
Surján integrállal;
Nyilvánvaló, hogy mi jön ki,
Ha kész a számítással.

KÓRUS (súgva):
Pé-pi, dé-pi, dé-pi, dé-pi. (Csön-csön gyûrû)

GÁLICZKÕ: Pi-pi, pi-pi, pi-pi, pi-pi.

KÓRUS: Dé-pi, pé-pi, dé-pi, pé-pi,
Heteropoláros, elektronhiányos,
Olyan, mint egy komplex centrális atomja.
Szalay és Császár a két ligandumja.

PROFOK: Oh, jól van, jól van, megvan a kettes: (Mozart: Varázsfuvola, Sarastro áriája)
Így átengedjük most magát.
Csak arra kérjük, hogy jövõre
Tanulja meg a kémiát!
Tanulja, tanulja a kémiát!

GÁLICKÕ: (Az utolsó sort együtt énekli velük:)
Nem tanulom meg a kémiát!
 
 

DIPLOMAOSZTÁS

KÓRUS: Íme, jöttünk szenvedésünk jutalmáért, (Verdi: Trubadur, Katona-kórus)
Oklevelünk nagy pecsétjét megszolgáltuk mi.
Sok-sok évig Bunsen-tûzben pörkölõdtünk,
Laborbûzben görnyedezve éltünk.
Kéthetenkint szulfonáltunk,
S közben egymás lábán álltunk,
A laborban oly kevés a hely.

Nitrozálás, észterezés, hidratálás,
Tetejébe digerálás járt még;
A laborba hogyha belépsz,
A fejedbõl kimegy az ész,
Azt se tudod, hogy mi az a sav.

Kitalálod, vagy a könyvbõl kipuskázod,
Vagy ha nem, a köpenyeden látod.

KÓRUS: ||: Öt évig sokat tanultunk,
Vizsgáztunk és diplomáztunk.
Odakinn a magyar ipar vár:
Kutatásban, újításban, tudományban
Valamit nekünk is tenni kell már. :||

(A dékán közben kiosztotta a diplomát. A diákok és a professzorok együtt énekelnek tovább.)

MIND EGGYÜTT: Túlvilági boldogságban (Beethoven: IX. Szimfónia, An die Freude)
Bûzlik a vegyész világ:
Felavatták Gáliczkõt, Pancsert
És a kis Kocsonyát.
Örvendj Te is, tisztelt nézõ,
Zengjük a megváltás dalát,
Lehúzzuk a függönyt,
És befejezzük az operát.

Akinek ennyi rossz kevés, (Mozart: Szöktetés a szerájból, Finálé)
Azt érje gáncs és megvetés;
Akinek ennyi rossz kevés,
Az maradjon továbbra is vegyész!

- VÉGE -